Címkefelhő
Feedek
Megosztás
2018 június 22, péntek

1.rész

1.rész

-Na gyerekek, indulhatunk?- hangzott el a kérdés, ami igazából mindenki számára világos volt. A bepakolás után elindultunk, és egy alig hat órás út vette kezdetét. Az autó rádiójában a heti pop slágerek mentek; mindenki jól szórakozott, kivéve Michelle-t, aki az egész úton az ablakon át kémlelte a tájat, ami már az ősz színeit hordozta magában, és az idő sem volt valami kezvező, hisz út közben az eső is rákezdett, így az ablakon egy kis eső, illetve hűvös szél jött be.

-Jaj istenem! Nem tudnál csak egy nap jó képet vágni valamihez is!? Figyelj, jó lesz minden és ki tudja, lehet több is lesz, mint egy puszta sátorozás az erdőben!- kacsintott rám Thomas a visszapillantó tükörből, aki nem mellesleg a volán mögött ült. A többiek persze mind vigyorogva hallgatták végig Thomas szánalmas közeledését, illetve azt is, ahogy én eleresztettem a fülem mellett és a tájat néztem továbbra is. Emlékszem mikor a szüleimmel nyaralni mentem. Általában túráztunk és tábort vertünk az erdőben. Mindig az apukámhoz bújtam este, mert ő volt a védelmező, az, aki mindig mellettem állt, de sajnos ma már nincs közöttünk. Hirtelen visszarázódtam a jelenbe, és egy könnycseppet töröltem le úgy, hogy senki ne lássa.

-Hé! Jól vagy? - fordult hátra Anne , aki belevitt engem ebbe a túrázós hülyeségbe. Persze azonnal minden szem rám szegeződött, amit egyátalán nem akartam. Bólintottam egyet, és örömmel konstatáltam, hogy megérkeztünk. Mind az öten kiszálltunk. A fiúk megpróbálták felállítani a sátrat, amíg mi csajok a partot néztük. Egyszerűen gyönyörű volt. Miközben elvesztem a hullámok nézésében valami egyre beljebb vonzott. Már ott tartottam, hogy fejjel belebukok a tóba mikor valaki visszarántott.

-Natalie, mit csinálsz? - kérdezte Nate és leült mellém.

-Semmit, csak elbambultam, ennyi az egész. Menjünk gyújtsunk tüzet, mert kezd hideg lenni. A szél egyre erősebben fújt, így a sátorban tartózkodtunk tovább.

-Na, most jön az, hogy felelsz vagy mersz játék.-mondta kaján vigyorral Thomas és mindenki a fejét fogta. Engem valami rossz érzés fogott el, miközben a palack körbe-körbe forgott, de sajnos nálam állt meg.

-Natalie, felelsz vagy mersz? - kérdezték egyszerre. Sajnos nem úszhatom meg ezt az egészet, így inkább azt választottam, hogy felelek.

-Igaz az, hogy megijedsz a rémtörténetektől? - tették fel ezt az abszurd és hülye kérdést. Természetesen nemet feleltem, hisz kit érdekelnek a rémtörténetek? Egy ideig ezt nyomattuk , volt ott minden: Michelle-nek meg kellett csókolnia Nate-et, Thomas pedig bele kellett hogy ugorjon a jéghideg tóba. Szegényt azért sajnáltam, mert mikor kijött jobban fújta szél, ami visszakényszerítette őt a tóba. Éjfél körül járhatott az idő, mikor valaki elhaladt a sátram előtt. Okés, lehet hogy nem volt rémtörténet- mondás, de ez azért rám hozta a frászt, már csak azért is, mert a fiúk úgy horkoltak, hogy át lehetett hallani, tehát ők nem lehettek. Felültem, minden megfordult a fejemben: most jön az őrült láncfűrészes és nekünk annyi, esetleg egy megszállt ember tévedt ide, és nekünk szintén annyi. Nagyon halkan odakúsztam a sátram cipzárjához, örömmel láttam, hogy van rajta egy kis rés, amin kiláthatok, de sajnos nem láttam semmit, a parázsló tűzön kívül. Próbáltam lehúzni a cipzárat, mikor megállt a sátram előtt valaki. A szívem lehet, hogy kihagyott egy dobbanást, és rohadt halkan vettem a levegőt. A szám elé tettem a kezem nehogy sikítsak. A kezét leengedte , vér csöpögött le róla. Ekkor már a számat harapdáltam belülről és valami egérutat kerestem.

-Hé!- hallottam talán Thomas hangját, majd semmi, de az  alak is eltűnt a sátortól. Most vagy soha, gondoltam magamban és gyorsan lehúztam a cipzárat, de amit akkor láttam sosem fogom elfelejteni...

2018 június 21, csütörtök

Menekülj amíg tudsz!

Bevezető

Egy csapat tini felfedezőútra indult, de ekkor még nem tudták mire vállalkoznak. A szokványos kirándulás az erdőben nem várt fordulatot vett.

Ahogy egyre beljebb haladunk az erdőben, annál sötétebb titkok derülnek ki, és a félelem is úrrá lesz rajtuk...

TE melyiket választanád?

Na és mi van akkor, ha nincs választási lehetőséged?

Élet vagy halál? A továbbiakban kiderül...