2.rész

-Anne, mit csinálsz? - suttogtam, de csak annyira, hogy én halljam.

- Menj vissza, azt hiszem van itt valaki...- felelte és ekkor megpillantottam valakit a háta mögött. Mikor észrevette, hogy sokáig nézek egy helyre megfordult, de bár ne tette volna. Abban a pillanatban felénk közelített és elkapta Anne nyakát. Próbáltam oda szaladni, de valaki megfogott hátulról, Nate volt az. Hatalmas dulakodásba kezdtek, addig én és Michelle elrejtőztünk egy fa mögé. Thomas csak állt egy helyben és nem tudta mi tévő legyen. Anne valahogy kiszabadította magát az ember karjai közül, de az hirtelen előkapott egy rohadt nagy kést, és beléállította. Anne a hasához kapott, onnan csak a kés nyele látszott ki. Mielőtt eldőlt volna Thomas elkapta, de mind hiába. Michelle és én gyorsan szaladni kezdtünk, azt nem tudtuk, hogy hova,de el kellett onnan menekülnünk. Jó párszor megbotlottunk, hol a saját lábunkban, hol az ágakban. Mikor már egyikünk sem bírta tovább, megálltunk. Mindketten lihegtünk és egy fának dőlve kapkodtuk a fejünket, hogy mikor tűnik fel a gyilkos alak.

-Natalie, mi volt ez? Mi van, ha utánunk jön? Vissza kéne mennünk Thomas-ért! - Michelle kiakadva mondta az egészet. Fel-alá járkált, én pedig befogtam a száját. Már csak az kéne, hogy ránk találjon. A szél egyre csak erősödött, és az ég is beborult. Egyszerűen tehetetlenül álltunk ott. Most már engem is elkapott a pánik, de még uralkodtam magamon. Megragadtam a kezét és húztam magam után, hogy valami búvóhelyet találjunk. Dörögni , villámlani kezdett , az eső is elkapott.

-Ez nagyon nem tetszik nekem! - kiáltotta Michelle, aki magán kívül volt. Ekkor már mindketten csurom vizesek voltunk, és mindketten vacogtunk. Ahogy egyre beljebb mentünk az erdőben, annál eltévedtebbnek éreztem magam. Hirtelen a szüleim jutottak az eszembe. Megjelent előttem anyám képe, aki mindig olyan mosolygós volt, ez általában erőt adott nekem, de most valahogy a félelem egyre erősebb lett. Mikor a vihar lecsendesült, egy hatalmas üvöltést hallottunk. Hátrafordultunk, de nem láttunk senkit. Sírva szaladtunk tovább, és egy elhagyatott házat pillantottunk meg.

-Nat, ez nem jó ötlet.- nézett rám a barátnőm, de nem érdekelt. Bármi legyen is ott, kénytelenek leszünk megbírkózni vele. Csendben kinyitottam az ajtót, benéztem, de senki nem adta jelét, hogy ott van. Mikor bementünk egyszerre megfagyott bennem a vér, de nem a hidegtől. Mindenhol levágott állatok fejét láttam. Rájöttem, hogy a menekülőhelynek számított ház, a gyilkos háza lehet.

-Nat, azt hiszem jön valaki...- ekkor kinéztem az ablakon, és megállapítottam, hogy Michelle igazat mond...